"Romantikus újhullám nem is annyira a zenében,
mint inkább a vizuális megjelenítésben."

      Birminghami iskolatársak alapították a zenekart, melynek nevét Roger Vadim híres sci-fi filmjéből a Barbarellaból, illetve annak egyik szereplőjétől  kölcsönözték. Az EMI lemezkiadó cég legjobb üzletét képező együttes csak néhány hónapig zenélt a fenti felállásban, az igazi sikersztori 1979-ben,  Simon Le Bon énekes, Roger Taylor dobos és Andy Taylor gitáros leigazolásával kezdődött. A kezdetben Hazel O'Connor előzenekaraként fellépő quintet hamar elkezdte a sikerek gyártását, ami elsősorban a videoklippeknek volt köszönhető. Ők voltak az első olyan újhullámos, romantikus zenét játszó együttes amely a televíziónak köszönhette világsikerét. A zenészek fotogén szempontok szerinti megkreálása, a videók és a színpadkép látványcentrikus megtervezése, a dalok beillesztése a népszerű irányzatokba (új romantika, futurista pop, film betétdalok) mind hozzájárultak , hogy a Duran Duran a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb és hatásosabb együttese, a tinik bálványa legyen. Ha a külsőséget leszámítjuk, a zenekar a Sex Pistols és a Chic keverékének tűnhet, egy olyan zenei irányzat képviselőjének amely a Spandau Ballet és az Ultravox mellé sorolja őket. Már első sikereik is az MTV-hez kötődnek és klippjeik láttán ösztönösen felvetődik a kérdés, hogy vajon filmtörténeti szempontból mekkora  jelentőségűek ezek az alkotások. Első kirobbanó sikerük az 1981-es Planet Earth című kislemez és természetesen a hozzá tartozó igen érdekes klipp. Sikerüket hamarosan követte a Girls On Film című szám melynek bizarr látványszemléletű megfilmesített változata az együttest a világsztárok közé emelte. A két sikerszám megalapozta első nagylemezük meleg fogadtatását amit azonban messze túlszárnyalt a Rio 82-es megjelenése. Ez az album már megjelenése pillanatában a toplisták második helyén landolt és a belőle kimásolt két kislemez: Hungry Like The Wolf valamint a Save A Prayer, hónapokon át a toplisták felsőházában tanyázott. Bár Európában már igazi szupersztárok voltak Amerikát csak a Carnival című LP-jükkel sikerült meghódítani. Mindkét féltekén hatalmas sikert aratott negyedik albumuk a Seven And The Ragged Tiger és a róla kimásolt két kislemez: The Reflex és a Union Of The Snake. 1984-ben a világkörüli turnéjuk élő felvételeit tartalmazó Arena című album aratott nagy sikert. Ám mindezen sikerek ellenére a zenekar 1985-ben hullámvölgybe került, és Andy valamint Roger Taylor kiválásával (akik a Power Station nevű együttest hozták létre) felmerült a megszűnés lehetősége is. Ez azonban nem következett be mert a megmaradt három zenész Arcadia néven tovább zenélt, és kiadták a So Red The Rose című albumot. 1986-ban a trió ismét Duran Duran néven lépett fel kiadva a Notorius című LP-t, aminek fogadtatása azonban nem volt már az igazi. A siker azonban nem pártolt el tőlük teljesen és amikor 1989-ben Warren Cuccurullo gitáros csatlakozott hozzájuk a zenekar ismét a toplisták élmezőnyébe került. Kilencvenes évekbeli szereplésük változó sikereket hozott, s bár zenéjük elmélyültebb és összetettebb lett, korai szárnyalásukat már nem tudták megismételni. 1996-ban az együttes ismét trióvá fogyatkozott, ugyanis John Taylor szólókarriert kezdett. Ennek ellenére a banda ma is létezik,   2000 őszén megjelent a Pop Trash című albumuk, majd ezt követte 2004-ben az Astronaut és 2007-ben egy a korai nagy sikereket idéző Red Carpet Massacre című korong.

Nagylemezek:

Duran Duran (1981)

Rio (1982)

Carnival (1982)

Seven and The Ragged Tiger (1983)

Arena (1984)

Notorius (1986)

Big Think (1988)

Liberty (1990)

Duran Duran 2 (1993)

Thank You (1995)

Medazzaland (1997)

Greatest (1998)

Decade (1999)

Strange Behaviour (1999)

Pop Trash (2000)

Astronaut (2004)

Red Carpet Massacre (2007)