Énekel : Budai Zoltán

Zöldre festett kapud előtt minden este hazafelé megállok,
Elnézem a kis kertedben,most nyílnak a legszebb színű virágok.
//Bazsarózsa, liliom,török szegfű mind illatot cserélnek,
Talán mégsem a sok virág kis angyalom te csalogatsz felétek.
Egy szép reggel letéptem és néked adtam a legszebb szál virágot,
Most már nem csak hazafelé, tihozzátok esténként is eljárok.
//Ránk ragyog a holdvilág esti szellők szerelemről mesélnek.
Nyilladozó kis virágok, köszönöm,hogy a te szíved enyém lett.
Kalapomnál piros rózsa,babám ,tőled kaptam
Fizetségül neked végre a szívemet adtam.
//Hej szív nélkül de szív nélkül nem tudok így élni ,
Eljöttem hát a szívemet tőled vissza kerni.
/Hej szív nélkül ,de szív nélkül nem érdemes élni
Eljöttem hát a szívemet tőled vissza kérni
. Visszaadtad a szívemet ,nem ismertem rája.
Összetépted ,összezúztad kínoztad halálra
.//Meghalok én nem tudok én fájó szívvel élni ,
Felmegyek az Úristenhez egy új szívet kérni.

Hajlik a rózsafa.hajlik a lány,Táncra perdül ,ha húzza a cigány .
Hallod-e hallod -e kis csapodár,Mért futsz tőlem?Karomba gyere már. //Hej,ha egyszer megfoglak ! Édes rózsám jól megforgatlak !
Jöjj ide ,jöjj ide jöjj szaporán .Nékünk húzza a cigány a cigány .
Hajlik a rózsafa ,hajlik a lány,Táncra perdül ha húzza a cigány.
Hallod -e,hallod-e barna babám ,Adsz -e csókot ,szeretsz- e igazán? //Hej, ha ez az éjszaka, három hétig mindig tartana !
Hajlik a rózsafa hajlik a lány, Táncra perdül ha húzza a cigány .
Felhő száll a nagy erdőre,hideg ősznek a felhője eső hull a fára ,
Elhalt már a madár ének ,elszállt lassan úgy ez az élet ,a könnyem hull utána,Így múlik el lassan minden elmegyek majd én is innen
Egy idegen világba,
Kicsi kertem sok virágom kitudja tán mostan látom őket utoljára.
Tova szálló vándor fecskék, ha valakinek üzenhetnék ,hogy ne várjon már engem .
Ő se várjon ,én sem varom, megölték a régi álmom,olyan üres lett a lelkem ,
//A szemembe könnyek égnek ,vége már a szép meséknek , őszi szél ezt sírja,
Mondjátok el a világnak ,hogy hazug csókok, késő bánat visz engem a sírba .
Hogyha néked hinni tudnék ,nem lenne a két szemem kisírva.Hogyha néked hinni tudnék ,nem vinne a bánat el s sírba .Mig azt mondtad ,hogy szerettél ,tele volt a szívem reménységgel ,Aztán megvert az Úristen,megvert véled mind a két kezével.Hamis a te két szemednek ezüstfényű boldog ragyogása,Hamis a te csalfa szíved bánatosan fájó zokogása.Tagadod ,hogy mást szeretsz már,tagadod ,hogy mást csókolsz már régen ,Te még azt is letagadnád,hogy csillagok ragyognak az égen.Tagadod ,hogy mást ölelsz már,tagadod ,hogy mást csókolsz már régen ,Te meg azt is letagadnád ,hogy csillagok ragyognak az égen.

Nem vagyok én csapodár csak a szívem a betyár.

Húzzad cigány a fülembe a nótám.

Balaton közepe náddal van kerítve

Nem vagyok én úri családból való