Énekel : Hatvani Kiss Gyöngyi

Fecskemadár, fecskemadár,
Ahol te jársz, ott van a nyár.
De amerre én eljárok
Elhervadnak, lehullanak a virágok.

Fecskemadár, fecskemadár,
Boldogtalan voltál-e már?
Mert, ha voltál mondd el nékem
Talán akkor meggyógyulna a beteg szívem.

2.
Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák.
Valahol egy ablak alatt, elnémultak a szerelmes nóták.
Valahol egy csendes utcán, szomorúan, álmodozva járok,
Ne tudja meg soha senki, hogy még most is valakire várok.

Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni.
Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni.
Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer itt maradok árván,
Hogy énnékem nem nyílik már, soha virág a pünkösdi rózsán.

3.
Rózsa, rózsa, sárga rózsa, harmatos hajnalom bimbót hajt.
Messze szálló illatával küldök én angyalom száz sóhajt.
Hogyha mosolyog a szép reggel, rózsaillat keltsen fel,
Hull a harmat, itt a hajnal, édesem, kedvesem ébredj fel.

Rózsa, rózsa, sárga rózsa, egy deres alkonyon elhervad,
Halkan sír egy régi nóta, húzatom, hej pedig rám virrad.
Száll a muzsikaszó, halkan száll, húzatom, hogy nem nagy kár!
Dérvirágos alkonyatkor édesem hűtlenül elhagytál.

4.
Halványsárga rózsát bokrétába szedtem,
Csendes, holdas estén ablakomba tettem.
Rácsókoltam lelkem a legszebb rózsára,
Úgyis meghalok én, tudom nemsokára.

Halványsárga rózsa, ha tudnál beszélni,
Elmondanád azt, hogy nem érdemes élni,
És, hogy nála nélkül szenvedés az élet,
Halványsárga rózsa, elhervadok véled.

5.
Jegenyefán fészket rak a csóka,
Barna legény tanított a csókra.
Tüzes csókját jaj, de sokat vissza-vissza kérte,
A szívemet, a lelkemet adtam oda neki érte. :

Adtam csókot, kaptam csókot százat
Csókoltam a csókra termett szádat.
Jajj, de régen ketté szakadt szerelmünknek lánca,
Hét országban nincsen olyan kovács, aki összekalapálja.