Énekel . Jákó Vera

Nyári csendben száll a nótaszó,nyári csendben nótánk szárnyaló.
Szemednek villanása itt van oly közel,
És az a boldog érzés már nem múlhat el.
Járjunk mindig vígan dalolva,boldog szívünk együtt dobogja.
Szép az élet sej,haj galambom,így lesz éltünk boldog.ha mondom.

Száll az ének árnyas fák alatt,száll az élet mint a gondolat.
A sok-sok ember együtt mind dalolva jár
Ha minden ember egymást kézen fogja már.
/:Járjunk mindig vígan dalolva,boldog szívünk együtt dobogja.
Szép az élet sej,haj galambom,így lesz éltünk boldog.ha mondom:/

Keresztúri nagyvásárból vásárfiát hoztam,
Hej, legények kinek adjam, melyik szeret jobban?
Itt a tükrös, nagy, piros szív ki ád csókot érte?
Nem adom én ajándékba, csupán csak cserébe.

Azt a tükrös, piros szívet, hej, de sokan kérik.
Engem szeret minden legény a főldkerekén végig.
/De a tükrös, piros szívet mégsem adom másnak,
Csak annak, ki mindig szeret, az édesanyámnak.:/

A kanyargó Tisza partján, ott születtem,
Oda vágyik egyre vissza az én lelkem.Pásztor síptól hangos ott az
Árvalányhajt termő róna,Édesebb ott a madárdal,
Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?Kondulsz-e még kicsiny falum nagy harangja?Vár-e még rám az a legény,fájó szívvel, ahogy írja?Térdelek-e még előtted,édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?


A szegedi sétatéren végig megyek vasárnap.
Ott keresgél párnak valót minden legény magának.
/:Jól is teszi nincs is abba hiány, nyiló rózsa Szegeden a leány.
Ha legény válogatós könnyen hoppon maradhat/

Sárgul már a búzakalász minden felé aratnak.
Választottam édes-kedves párnak valót magamnak.
/:Szól a madár jegenye tetején, jaj, de kényes Szegeden a legény.
Ha a kislány válogatós könnyen hoppon maradhat.:/

Rózsa,szegfű,rezeda,viola nyílik a kertembe.
Te jársz rózsám éjjel is,nappal is mindig az eszembe.
/:Rád gondolok mikor a fényes nap felkelését látom.
S minden este mikor a ragyogó csillagokat látom.:/

Zöld erdőben gilice,kismadár boldog a párjával.
Turbékolva ide száll,oda száll ágról ágra szárnyal.
/:Mégis százszor boldogabb lehetek édes babám véled.
Hiszen együtt rakhatok te veled puha meleg fészket.:/
--------------------------------------------------------------------
Zene : Hevesi József 1889 - 1970 ..
Szöveg : Heródek Sándorné 1880 - 1961 ..

Rózsafámon rózsabimbó,ha a szellő lebegteti,hintázik,
Irgalmatlan bús a kedvem,mert a babám a szívemmel csak játszik.
/:Hol nevet rám,hol meg nem,máma kedves,holnap nem,
Hej,ha tudnám,mit csináljak ide-oda facsarodó kedvemben.:/

Rózsafámon rózsabimbó,tulipiros a levele,nem sárga,
Úgy haragszom,rá se nézek a csapodár,hitegető csalfára!
/:Hol haragszom,hol meg nem,zűrzavar van már bennem,
Táncot jár az égig érő tulipiros szerelem a szívemben.:/

Szakadozott, rongy vonódat mit sajnálod,húzzad cigány virradatig a nót