Kreskai Ágnes Nincsen még egy olyan asszony

Szövegíró: Somogyi Zsolt
Zeneszerző: Lakatos Mihály

Nincsen még egy olyan asszony aki néked annyit adjon,
annyi jót és szépet.
Mint amennyit ő ad neked,meghálálni nem is lehet
kevés rá egy élet.
Az arcodról könnyet törül, ha boldog vagy véled örül
ő tanít a jóra.
Saját búját sose mondja te vagy néki minden gondja
ez az anyák sorsa.

Bármerre is vet az élet hívnod sem kell ott van véled,
ha egyedül lennél.
Ha rossz vagy is csak jónak lát, megbocsájtja minden hibád
akár mit is tettél.
Minden perce ünnep véled,meg is tudna halni érted
mégha nem is mondja.
Azért,hogy te boldog legyél, mert ez néki mindent megér
ez az anyák sorsa.

Nyújtsd felé a két kezedet,addig kérjed amíg lehet
áldja meg az Isten.
Nincsen ember kivel felér megtudod majd,ha már nem él
milyen az,ha nincsen.
/:Örök nyár az élet vele, áldd, ha a sors hideg szele
egyszer az őszt hozza.
Ő lesz akit nem felejtünk érte mindig könnyet ejtünk
ez az anyák sorsa.:/
Ő lesz akit nem felejtünk,aki tovább él majd bennünk,
mintha velünk volna.

Szerzők: ifj. Magyari Imre - ifj. Kalmár Tibor

Ne ábrándozz orgonáról, mikor már az őszirózsák nyílnak,
Ne álmodj a tűző nyárról, amikor már téli szelek fújnak.
Holnap is van, nemcsak tegnap, ne hajszold az elszaladó szépet,
Velem próbálj boldog lenni, ha már egyszer így hozta az élet.

Nincs a földnek olyan útja, ahol mindig minden simán menne,
A naptár sem csupa ünnep, akad bizony hétköznap is benne.
/:Ne kergesd a délibábot, nem sikerül úgysem utolérned,
Velem tudsz csak boldog lenni, így rendelte kettőnknek az élet.:/

Szerzők: Burka Sándor - Babusa Miklós

Halljátok cigányok, valahogy ma oly jó kedvem van.
Nótámat játsszátok mert abban a szívem, lelkem van.
Öröm, vagy bánat ér, idejön az ember mindig hozzátok, (mert)
A jókedv sokat ér, s tetézni ti oly jól tudjátok!

Prímás! mi tagadás, tele van a szívem nótával.
Lelkembe beleláss, gyere ide most a bandával.
/:Húzzátok, húzzátok, szívetekből, ahogyan csak tudjátok!
Cigányok, barátok, de csuda jó kedvet csináltok! :/

Szerzők: Morvay Károly - Dulácska Gézáné

Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák.
Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták.
Valahol egy csöndes utcán, szomorúan álmodozva járok,
Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire várok.

Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni.
Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni.
Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer itt maradok árván,
Hogy énnékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.