Szeretettel köszöntelek a Zeneimádó klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Zeneimádó klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Zeneimádó klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Zeneimádó klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Zeneimádó klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Zeneimádó klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Zeneimádó klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Zeneimádó klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Öreg prímás tégy hangfogót, hegedüdnek mind a négy húrjára.
Talán már csak te emlékszel, édesapám kedves nótájára.
Valamikor hányszor húztad, cifrázgattad fehér asztalánál,
Muzsikáltad békítőnek, hajnaltájban anyám ablakánál.
Azt a nótát húzd most nékem, olyan halkan, hogy csak szívem hallja,
Széles kedvét, boldogságát valakinek, nehogy meg zavarja.
És ha lassan végére érsz, koccints vélem erre a nótára,
Öreg primás ugye nem bűn, hogyha néha könny hull a pohárba.
És ha lassan végére érsz, koccints vélem erre a nótára,
Öreg prímás ugye nem bűn, hogyha néha könny hull a pohárba.
Szerzők: : Kárpát Zoltán-Sz. Nagy Endre.
Nótás kedvű volt az apám,
Átmulatott sok éjszakát.
Nem sajnálta rá a napot,
Kettőt-hármat összetoldott.
De még azt is megduplázta,
Ha az anyám megdorgálta,
Ha a cigány rosszul játszott,
A hegedűbe belevágott.
Nótás kedvű édesapám,
Réges-régen nem dalol már:
A szívemet bánat rágja,
Egy-egy kedves nótájára.
Az lett a sok nóta vége,
Kint nyugszik a temetőbe',
Dalos ajkú kismadárka,
Szállj az apám fejfájára!
Visszajött a kismadárka,
Friss virággal a szájában.
Azt dalolta, azt mesélte,
Apám sírhalmáról tépte.
/:Odalent a magyarnóta,
Virágot hajt évek óta,
Mindig friss nő a nyomába,
Ha felcsendül a nótája.:/
A szerzőktől ill. utódaiktól elnézést kérek, de szeretném a mai, hazai érzetekkel kiegészíteni egy szakasszal, ezt, az egyik legkedvesebb dalomat.
A következő 4. szakaszt írta Csendes János.
Szomorú a kismadárka,
Leszegett már mindkét szárnya,
Nincs új virág apám sírján,
Nem csendül fel nóta sem már.
Elvették a nótás kedvünk,
Lassan jobbat alig élünk.
Reméljük, hogy lesz jobb világ,
Éneklünk még újra nótát.
Nótáskedvű volt az apám szerzői: Fejes Imre - Verebes Károly.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!