Bokor János: Akácos út


Akácos út, ha végig megyek rajtad én,Eszembe jut egy régi szép regény:
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,S itt kóborolt, csavargott egy cigány,
Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,Ma estelen, egy ház elé osonj! (este még)
Refrén:
Egy ablaknál! Állj meg cigány,Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.De csak csendesen,
Ne hallja senki más.Az éjmadár átsuhan a városon,
Éjfélre jár, s én az utcát rovom,A holdsugár deres hajamra süt,
Hideg, sivár csend honol mindenütt.Azóta rég a más asszonya lett a lány,
De ez a dal még fülébe cseng talán,(De a dal még...)Én Istenem! A múlt, hogy elszaladt,És énnekem csak e kis dal maradt:
Refrén:
Te csak dalolj, kacagj nevess Enyém a könny számomra úgysincs más öröm
Attól se tarts, hogy a kis dal szívemen üt sebete csak dalolj, nevess ki engemet.
(Refrén:
Te csak dalolj, kacagj nevess,Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm.
Attól se félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet,Csak a csóknak élj, felejts el engemet).
Zene: Nógrádi Tóth István
Szöveg: Dezső Zoltán
Debreceni nagy erdőben sétálgatok elmerengve,
Bánat tépi bús szívemet, mikor ő jut az eszembe.
Zöld erdőnek minden fája azt regéli, hogy szeretettem,
Egyedül csak ő az oka, hogy csavargó, koldus lettem.

Virág nyílott, madár dalolt, lomb suttogott szép meséket,
Csókolgattam piros ajkát, át bojongtunk az estéket.
//:Aztán elment messze tőlem, köddé lett a színes álom,
Vérző szívvel, könnyes szemmel siratom a boldogságom.://

Tiszta fehér oltár felettünk az ég, a nap lemenőben vissza-visszanéz.
Elszállt ifjúságunk mint egy kismadár, szívünkben az emlék boldog ünnep már.
Őszi lombhullásban csendben lépkedünk, gyermekeink nőnek s mi megöregedünk.
Boldog mindig lelkünk, ha őket várjuk, jövőnk reménységét szívünkbe zárjuk.

Köszönöm te néked, hogy enyém lehettél, árnyékból mindig a fénybe vezettél.
Örvények sodrában fogtad a kezem, megköszönöm néked boldog életem.
Köszönöm az erős, dolgos két karod azt, hogy tiszta fénnyel lelked ott ragyog.
/:Köszönöm, hogy mindig veled élhetek, áldja meg az Isten minden léptedet.:/

Bokor János_ Van egy ház a Tisza - parton
Szövegírók: Leszler József

Van egy ház a Tisza-parton,Ott becézett szelíd hangon,Dalolt anyám régen,
Nincsen rajta cifra torony,Egyszerű kis szerény otthon,Mégis legszebb nékem.
Abban élt az édesanyám,Elringatott sok éjszakát,Ha került az álom.
Szíve első édes vágya,Ott ébredt a boldogságra,Sírt az első fájó csalódáskor
Szomorú fűz lombos ága,Ráhajolt a kedves házra,Öreg Tisza-partra.
Halkan síró falevelek,Szinte látom, hogy peregnek Elmerengek rajta.
Az a ház még most is ott áll,Minden emlék úgy muzsikál,Úgy mesél mint régen.
Amikor még anyám dalolt,Szép mesékkel fölém hajolt,Gyermekkorom boldog idejében.
Az a ház még most is ott áll,Minden emlék úgy muzsikál,Úgy mesél mint régen.
Amikor még anyám dalolt,Szép mesékkel fölém hajolt,Gyermekkorom boldog idejében.